2017. november 2., csütörtök

2. Fejezet

2. Fejezet

Sziasztok!
Igen rettenetesen régen írtam de egy iskolai feladatnak hála újra írni kezdetem. Nagyon remélem nem csalódtok a történet folytatásában.
Jó olvasást! Lara Csen...

~Billy szemszöge~

   Frissen és naprakésznek éreztem magam. Aztán eszembe jutott, hogy hétfő van és elment az összes életkedvem. A hétfők mindig a hétvégén tartott bulik elmeséléséről szólt, vagyis szokás szerint nagymenőzni kellett. Pedig általában ugyanaz történik minden bulin. Odamegyünk, iszunk, és általában a társaságból minimum egyvalaki megfektet egy csajt, csakhogy hétfőn elmondhassa a többieknek. Őszintén kezdtem unni azt a forgatókönyvet.
  Anya szokás szerint a kanapén gubbasztott mikor lementem reggelizni. Odafutottam hozzá és egy csókot nyomtam a fejére. Morgott valamit az orra alatt majd csatornát váltott. Nem nagyon beszélgettünk mióta apa meghalt abban a bizonyos autóbalesetben. Anya teljesen magába burkolózott én pedig elkezdtem bulikba járni és inni, csakhogy ez nem segített elfelejteni a fájdalmat. Gyorsan megreggeliztem majd minél gyorsabban igyekeztem elhagyni ezt a depressziót árasztó házat.
-Elmentem! - meg sem várva anyám válaszát becsuktam az ajtót majd elindultam.
  Az iskolába érve éreztem a rengeteg pillantást magamon. Itt mindenki azt gondolja, hogy én egy tipikus rossz fiú vagyok, de nem ismernek csak a pletykák alapján. Amiknek persze van igazságalapjuk, hiszen azt akarom, hogy az emberek keménynek lássanak. Olyannak aki nem esik hasra attól, hogy apa nélkül kell felnő. Megszoktam.
- Szia Bill - pacsiztam le Mikeyval
- Mizu haver? - indultunk el a kémia terem felé.
-Hallottad, hogy Dave megfektetett valakit a szombati buliba? - röhögött Mikey és meg kellett támaszkodnia a szekrényekben. A látszat kedvéért én is kacagásban törtem ki, bár teljes szívemből elítéltem az ilyet. De amint mondtam, itt majdnem mindig ilyen a hétfő. Ez már amolyan megszokássá vált a körünkben, az, hogy elmeséljük a kalandjainkat egymásnak. Sajnos néha nekem is be kell dobni egy egy történetet a közösbe, hiszen a suli rossz fiúja nem lehet lemaradva a többiekhez képest ilyen téren.
- És tudod ki volt az a szerencsétlen? - folytattuk utunk közben Mikey kérdezősködött. Mikor nekem felteszik ezt a kérdést habozni szoktam és a, persze meg nem történt, esetek többségében  azt mondom, hogy nem emlékszem mert annyira be voltam nyomva. Vagy csak simán azt mondom, hogy nem ismertem de jó volt az ágyban. Ezeken nagyon éljeneznek és ennyiben marad a dolog.
- Nem tudom tesó ki?
- Az a fura lány az évfolyamból. Nem is emlékszem a nevére. Pedig ott voltam a buliba, de nem sok minden maradt meg ha érted mire gondolok. Meg kéne kérdezni azt, aki gerincre vágta. Hé, Dave! - emelte magasra a kezét, hogy az a tapló észrevegyen minket. A legkevésbé sem kívántam a társaságát de hát mit lehet tenni. Dave visszaintett és eljött az előző társaságtól, akiknek valószínűleg eldicsekedett a "sikerével".
- Hali srácok - megálltunk a kémia terem ajtaja előtt.
- Hallod hogy hívták a csaj akit a szombati bulin megfe...izé...korrepetáltál? - röhögött Mikey és próbálta menteni a helyzetet, mert a kémiatanárunk épp mellettünk sétált el, hogy be tudjon menni a terembe. A tanáraink nem szerették hallani ezeket, sőt kimondottan utálták. Előfordult, hogy büntetést is adtak valami teljesen más indokkal. Hát igen, én sem szívesen hallgatnám sok idióta gyerek szexuális kalandjait a szüneteimben. De sajnos nem lehet mit kezdeni a helyzettel.
-Na mondd már gyorsan mert lecsesznek minket - lökte meg Mikey Davet.
-Jól van már na. Valami Lana...vagy Lena...Lyn talán. Haver ha látom felismerem. De honnan is tudnám a nevét? Dugtunk és nem kérdezz-feleleket játszottunk. Léptem órára. Ebédszünetben - majd éles kanyart vett balra és elnyelte a  folyósó. Mi bementünk a terembe épp időben, mert mindenki akkor kezdett előpakolni.
-Gyerekek ne vegyétek elő a könyveket. Ma kísérletezni fogunk. Mindenkinek ki lesz osztva egy labortárs akivel aztán az év elkövetkezendő projektjeit és kísérleteit fogjátok csinálni. Világos? Na most, gumikesztyű a dobozban, köpenyek és védőszemüvegek a szertárban. Lássatok munkához! - tapsolta össze kezeit majd kényelmesen elhelyezkedett a tanári asztalnál és megcsinált a naplóvezetést.
-Pff, majd persze. Tuti valami full gáz emberrel raknak egy párba, hacsak nem mi választhatjuk ki kivel akarunk lenni - parádézott nekem Mikey. Barátok vagyunk meg minden, de Mikeynak nem az erőssége a kémia, vagy a tanulás. Kémiából én sem vagyok jó ezért titkon remélem olyannal leszek aki kicsit is érti miről lesz szó.
-Akkor mielőtt mindenki kiabálni kezdene meg kérdezősködni, nem, nem ti választatok partnert hanem én jelölöm ki őket. Másodjára pedig nem szeretném ha csak a páros egyik fele dolgozna míg a másik bezsebeli a jó jegyet. Akkor ha megszereztétek a felszerelést akkor kezdhetjük is - mosolygott sunyin a naplóba az öreg fószer. Sajnos nekem személy szerint nem csak a tantárggyal de a tanárral is akadtak kivetnivalóim. Mindig beleszólt a munkámba még akkor is ha tényleg jól csináltam valamit.
-Lou maga Phillel lesz párba. Sajnálom - suttogta feltűnően Lounak aki biztos nagyon csalódott hiszem Phill a legrosszabb tanuló az osztályba, esélyes, hogy a jövő tanévet már másik osztállyal kezdi.
-Rosszabbat nagyon kaphatok nála - gondoltam. Most az egyszer néma csend volt a teremben, mindenki izgatottan várta a partnerét.
-Josh...hmm te Masonnel leszel. Nicky te megkapod Mikeyt - lapozgatta tovább a névsort. Mikey arcára nézve elkapott a röhögőgörcs. Most aztán igazán szerencsésnek mondhatta magát, hiszem Nicky nagyon szép lány és pluszba még okos is. Eljárt egy gyors örömtáncot amit Nicky egy szemforgtással jutalmazott. Zsémbes folytatta a párok felsorolását amíg el nem ért hozzám.