2017. november 2., csütörtök

2. Fejezet

2. Fejezet

Sziasztok!
Igen rettenetesen régen írtam de egy iskolai feladatnak hála újra írni kezdetem. Nagyon remélem nem csalódtok a történet folytatásában.
Jó olvasást! Lara Csen...

~Billy szemszöge~

   Frissen és naprakésznek éreztem magam. Aztán eszembe jutott, hogy hétfő van és elment az összes életkedvem. A hétfők mindig a hétvégén tartott bulik elmeséléséről szólt, vagyis szokás szerint nagymenőzni kellett. Pedig általában ugyanaz történik minden bulin. Odamegyünk, iszunk, és általában a társaságból minimum egyvalaki megfektet egy csajt, csakhogy hétfőn elmondhassa a többieknek. Őszintén kezdtem unni azt a forgatókönyvet.
  Anya szokás szerint a kanapén gubbasztott mikor lementem reggelizni. Odafutottam hozzá és egy csókot nyomtam a fejére. Morgott valamit az orra alatt majd csatornát váltott. Nem nagyon beszélgettünk mióta apa meghalt abban a bizonyos autóbalesetben. Anya teljesen magába burkolózott én pedig elkezdtem bulikba járni és inni, csakhogy ez nem segített elfelejteni a fájdalmat. Gyorsan megreggeliztem majd minél gyorsabban igyekeztem elhagyni ezt a depressziót árasztó házat.
-Elmentem! - meg sem várva anyám válaszát becsuktam az ajtót majd elindultam.
  Az iskolába érve éreztem a rengeteg pillantást magamon. Itt mindenki azt gondolja, hogy én egy tipikus rossz fiú vagyok, de nem ismernek csak a pletykák alapján. Amiknek persze van igazságalapjuk, hiszen azt akarom, hogy az emberek keménynek lássanak. Olyannak aki nem esik hasra attól, hogy apa nélkül kell felnő. Megszoktam.
- Szia Bill - pacsiztam le Mikeyval
- Mizu haver? - indultunk el a kémia terem felé.
-Hallottad, hogy Dave megfektetett valakit a szombati buliba? - röhögött Mikey és meg kellett támaszkodnia a szekrényekben. A látszat kedvéért én is kacagásban törtem ki, bár teljes szívemből elítéltem az ilyet. De amint mondtam, itt majdnem mindig ilyen a hétfő. Ez már amolyan megszokássá vált a körünkben, az, hogy elmeséljük a kalandjainkat egymásnak. Sajnos néha nekem is be kell dobni egy egy történetet a közösbe, hiszen a suli rossz fiúja nem lehet lemaradva a többiekhez képest ilyen téren.
- És tudod ki volt az a szerencsétlen? - folytattuk utunk közben Mikey kérdezősködött. Mikor nekem felteszik ezt a kérdést habozni szoktam és a, persze meg nem történt, esetek többségében  azt mondom, hogy nem emlékszem mert annyira be voltam nyomva. Vagy csak simán azt mondom, hogy nem ismertem de jó volt az ágyban. Ezeken nagyon éljeneznek és ennyiben marad a dolog.
- Nem tudom tesó ki?
- Az a fura lány az évfolyamból. Nem is emlékszem a nevére. Pedig ott voltam a buliba, de nem sok minden maradt meg ha érted mire gondolok. Meg kéne kérdezni azt, aki gerincre vágta. Hé, Dave! - emelte magasra a kezét, hogy az a tapló észrevegyen minket. A legkevésbé sem kívántam a társaságát de hát mit lehet tenni. Dave visszaintett és eljött az előző társaságtól, akiknek valószínűleg eldicsekedett a "sikerével".
- Hali srácok - megálltunk a kémia terem ajtaja előtt.
- Hallod hogy hívták a csaj akit a szombati bulin megfe...izé...korrepetáltál? - röhögött Mikey és próbálta menteni a helyzetet, mert a kémiatanárunk épp mellettünk sétált el, hogy be tudjon menni a terembe. A tanáraink nem szerették hallani ezeket, sőt kimondottan utálták. Előfordult, hogy büntetést is adtak valami teljesen más indokkal. Hát igen, én sem szívesen hallgatnám sok idióta gyerek szexuális kalandjait a szüneteimben. De sajnos nem lehet mit kezdeni a helyzettel.
-Na mondd már gyorsan mert lecsesznek minket - lökte meg Mikey Davet.
-Jól van már na. Valami Lana...vagy Lena...Lyn talán. Haver ha látom felismerem. De honnan is tudnám a nevét? Dugtunk és nem kérdezz-feleleket játszottunk. Léptem órára. Ebédszünetben - majd éles kanyart vett balra és elnyelte a  folyósó. Mi bementünk a terembe épp időben, mert mindenki akkor kezdett előpakolni.
-Gyerekek ne vegyétek elő a könyveket. Ma kísérletezni fogunk. Mindenkinek ki lesz osztva egy labortárs akivel aztán az év elkövetkezendő projektjeit és kísérleteit fogjátok csinálni. Világos? Na most, gumikesztyű a dobozban, köpenyek és védőszemüvegek a szertárban. Lássatok munkához! - tapsolta össze kezeit majd kényelmesen elhelyezkedett a tanári asztalnál és megcsinált a naplóvezetést.
-Pff, majd persze. Tuti valami full gáz emberrel raknak egy párba, hacsak nem mi választhatjuk ki kivel akarunk lenni - parádézott nekem Mikey. Barátok vagyunk meg minden, de Mikeynak nem az erőssége a kémia, vagy a tanulás. Kémiából én sem vagyok jó ezért titkon remélem olyannal leszek aki kicsit is érti miről lesz szó.
-Akkor mielőtt mindenki kiabálni kezdene meg kérdezősködni, nem, nem ti választatok partnert hanem én jelölöm ki őket. Másodjára pedig nem szeretném ha csak a páros egyik fele dolgozna míg a másik bezsebeli a jó jegyet. Akkor ha megszereztétek a felszerelést akkor kezdhetjük is - mosolygott sunyin a naplóba az öreg fószer. Sajnos nekem személy szerint nem csak a tantárggyal de a tanárral is akadtak kivetnivalóim. Mindig beleszólt a munkámba még akkor is ha tényleg jól csináltam valamit.
-Lou maga Phillel lesz párba. Sajnálom - suttogta feltűnően Lounak aki biztos nagyon csalódott hiszem Phill a legrosszabb tanuló az osztályba, esélyes, hogy a jövő tanévet már másik osztállyal kezdi.
-Rosszabbat nagyon kaphatok nála - gondoltam. Most az egyszer néma csend volt a teremben, mindenki izgatottan várta a partnerét.
-Josh...hmm te Masonnel leszel. Nicky te megkapod Mikeyt - lapozgatta tovább a névsort. Mikey arcára nézve elkapott a röhögőgörcs. Most aztán igazán szerencsésnek mondhatta magát, hiszem Nicky nagyon szép lány és pluszba még okos is. Eljárt egy gyors örömtáncot amit Nicky egy szemforgtással jutalmazott. Zsémbes folytatta a párok felsorolását amíg el nem ért hozzám.

2014. december 13., szombat

1. Fejezet

1. Fejezet
Sziasztok! Meg is hoztam az első fejezetet! Remélem tetszeni fog. A részeket sajnos nem tudom határozott időközönként hozni, ugyanis valamikor nincs időm rá, de megpróbálok több időt fordítani rá. Sajnos ezt is nagyon későn hoztam és nem is valami izgalmas.  
Jó olvasást! Lara Csen...♥



~Hope szemszöge~

Hétfő reggel fáradtan kelek, mint mindig. Nem szeretem a hétfőt de szerintem ezzel sokan így vannak. Bemegyek a fürdőbe és próbálom kimosni az álmot a szememből. Már csak egyedül vagyok itthon, mert anyuék korábban mentek. Most, hogy bejött az üzlet korábban mennek és jönnek haza, mint szoktak. Így még a szokásosnál is kevesebbet találkozunk. Pedig szerintem egy 16 éves lánynak szüksége van a szülői gondoskodásra, beszélgetésekre meg ilyesmikre. Ezeken gondolkodva észre sem vettem, hogy így elszaladt az idő. Gyorsan kikaptam valamit a szekrényemből és lementem reggelizni. Bezárkóztam és futottam a buszra. Arra számítottam, hogy futhatok a suliig hiszem eléggé későn indultam el, de nagy szerencsémre még pont odaértem a buszra. Az iskolába is úgy futottam be megállás nélkül. Az osztályba a szokásos kiabálás és nevetés fogadott. Helyet foglaltam és zenét hallgattam. A tanár bejött de nem foglalkoztak vele tovább beszélgettek. Én eltettem a fülest és figyeltem, amit egy hálás mosollyal jutalmazott. 
-Üljetek le! - szólt türelmesen az irodalom tanár  bár nem sok haszna volt - Steve igazgatói, most! - mutatott ki az ajtón. Steve éppen egy másik gyereket szurkált ceruzával. Hogy lehet valaki ekkora retardált? 
-De miért? - dünnyögi hisztisen. Persze mindenki jól kiröhögte érte.
-Mert hülye vagy - mormogtam az orrom alatt, azt reméltem senki sem hallja meg. Lucy elképedve nézett rám aztán felállt és elkezdett velem kiabálni. Igen ő Steve csaja, az osztály hárpiája.
-Mit képzelsz magadról? Te csak ne hülyézgess senkit bazdmeg! - köpi a szavakat. Dühös lettem és hirtelen én is kiabálni kezdtem.
-Mert ki vagy te, hogy megmond, hogy mit mondjak és kire? Attól még, hogy itt puncsolsz mindenkinek nem leszel menőbb! Ribanc...- nyomom meg az utolsó szót. Egy kéz csattant az arcomon majd egyet ő kapott visszakezesből. Ilyet még sosem csináltam, nem túl jó érzés, de úgy érzem végre kitörtem a tápláléklánc legaljáról. Valószínű most nem mutattam túl jó oldalamat a tanárnőnek de akkor nem érdekelt. Egymásnak estünk. Ő a hajamat tépte én a hasát ütöttem. 
-Csaj bunyó! - kiabálták mögöttünk, majd körénk gyűltek és szurkoltak. Most már az én nevem is elhangzott néhányszor ami csak biztatott, hogy most ne maradjak alul. Végül a tanárnő választott el minket aki a szomszéd teremben tartott órát. 
-Az igazgatóiba! - fogott meg minket a ruhánk ujjánál fogva. Elszégyelltem magam. Hogy lehettem ekkora idóta? Most már késő bánat az igazgatói felé azon agyaltam, vajon mit fognak szólni a szüleim. Talán azt mondják, hogy ne költözzünk? Vagy, hogy költözzünk mert itt rossz hatással vannak rám? Az igazgató kerek alkata fogadott és mérges tekintete. Engem látva megdöbbent de Lucyra rá sem hederített.
-Kisasszonyok! Mégis, hogy képzelték? - vágott a közepébe azonnal - Ez nem egyezik meg az iskola szabályaival. Ez elfogadhatatlan viselkedés. Hope...veled idáig semmi baj nem volt, sőt te voltál a minta tanuló. Csalódtam benned - a szavak fájtak, nagyon fájtak. Ilyet még senki nem mondott nekem, én mindig arra törekedtem, hogy megfeleljek másoknak, sosem néztem nekem mi a jó. Bár nem ez volt életem legkellemesebb érzése. Majd fojtatta:
-Lucy magán már meg sem lepődöm. Állandóan bajba keveredik...
-De nem én kezdte...- pöröltek egymás szavába vágva az igazgatóval.
-Nem érdekel, hogy ki kezdte. Mind a ketten intőt kapnak. Mehetnek órára - intő. Ez a szó vízhangzott a fejemben egész nap. Biztosan szólni fognak a szüleinknek is.
Már alig vártam, hogy végre vége legyen ennek a szörnyű napnak. Hazaérve sem fogadtak valami nagy örömmel, főleg nem a hírt amit magammal hoztam.
-Verekedés...- suttogta apa fejét az asztalon támasztva. Anyán jobban érződtek az indulatok mint apán. Anyát talán a bizalomnál sértettem meg apa egyszerűen csalódott volt.
-Hogy képzelted? - kiabált anya felém. Megrémített ez a hangnem, tőle ezt egyáltalán nem szoktam meg. Ha jobban belegondolok még sosem kiabált velem. Szemeim könnybe lábadtak.
-Bocsánat...- sírtam majd arcomat a tenyerembe temetve szipogtam halkan.
-Hope ilyet többet ne csinálj! - szidott tovább anya, majd gyengéden átölelt. Kibújtam az öleléséből és felmentem a szobámba. Egyedül akartam lenni. Alig várom, hogy elköltözzünk.
-Minden rendbe lesz...- motyogtam magamnak elalvás előtt, majd elnyomott az álom.